Lánggal lobog és egyenes
Öntudattal csak ostromol;
A magyar az mindig heves,
S ha díjt nem nyer, porba omol,
Céltudata túlzásba viszi,
Kemény fejjel vív, mint őstulok,
S csak mondja, bár maga sem hiszi:
Ha nem szeret, belepusztulok.

Más tájakon más a módszer;
Lovasroham helyett lassú
Víz mossa a partot, s így nyer,
Nem kell befogáshoz lasszó!
Albion fia csendben ér révbe,
Ha szíve már szerelemre gyúl,
Így szól, mélyen szemébe nézve:
Oh, my darling, I rather like you…

Az idő minket sem sürget,
Hisz’ az érzés nem szalmaláng,
Érintésed mézben fürdet,
Pillantásod örvénybe ránt.
Mindig így lesz, ismerve saját
Szívem, kezed szorítva erősen,
Csak azt mondom: Kisasszony, magát
Én kedvelem, meglehetősen.