Felcsendül a zene, peregnek a dobok,
Daliás alak jő, idegesen topog,
Fél szemét fekete szemfedő borítja,
Fél bajszát reggel a pengéje lenyírta,

Fél szemmel halálos pontossággal céloz,
Bármilyen távol, vagy közel áll a célhoz.
És jön a mutatvány, nem egy, de ezerszám;
Kezéből kirepül ezerféle szerszám,

Villámló mozdulat, mondhatni nem gyengéd,
Villannak, suhannak, suhognak a pengék,
Kések, sarlók, balták rezegnek a fában.
Komor arc, nem tréfál amúgy általában.

Toppant egyet, erre megfordul a tábla,
Kerek léggömbökkel díszített a háta.
Sötét kendőt köt az egyetlen szemére,
Csendre int mindenkit, vár az új zenére.

Kezébe kéthegyű dobótűket ragad,
Egyenként lyukasztja a luftballonokat,
Mikor ezzel végez, felhajt egy kis snapszot,
Kivillanó foggal köszöni a tapsot.

A nézőtéren már partner után kutat,
Felsegít onnan egy szabadkozó urat:
Jöjjön csak, segítsen, álljon ide bátran,
Tegnap is majd’ hibátlan körüldobáltam.