Frissen perdül be a porond közepére,
Bemondták, ő Közép-európa éke,
És önbizalomban sincsen nála hiány,
Máris fennen szálldos tizenkét buzogány.

A közönség hallgat, mint komor barikád.
Szercsere. Hajigál huszonegy karikát,
Karikái fenn legyezővé terülnek,
S felfűződve végül karjára kerülnek.

Csend van, bár ritka e nehéz produkció:
Három ping-pong labda, és két kókuszdió.
Már csak udvarias tapsot kérne szépen,
Három eltérő tárgy repked a légtérben,

Csak úgy előkapva, mintegy bónusz gyanánt:
Egy szék, egy esernyő, s egy gumielefánt.
Ám ma ez sem elég, elmarad a siker,
Fanyalog a néző: Mért, hogy ezt nézni kell?

Ámde ami most jön, igazi világszám,
Elcsitul mindenki, komolyságát látván,
Tréfa volt ez eddig, de mostantól már nem,
Könnyezett e tréfán Bagdad, Jeruzsálem.

A közönség ugrál, eltátja a száját,
Előlép, megszólal: Ím, tíz kézigránát.
Feldobom, elkapom, más se tenné jobban,
Akár huszonegyszer, mielőtt felrobban!