Autó suhan, fenn száll repülő,
Egyre fogy köröttünk a levegő,
Elolvadnak mind a zord jéghegyek,
Víz borítja védett zöld szigeted,
S ha kivágunk végül minden erdőt,
Hiába várunk esőző felhőt,
Csomagolást dicső iparunk gyárt,
Szemétként borítja el a határt,
S az arany azon keveset segít,
Ha élő folyónk holtra szennyezik,
S csak fogyaszt a férfi, s fogyaszt a nő,
Az entrópia meg csak egyre nő!