Csak kattog, kattog síneken a vas,
Szorong, dülöngél belül sok utas.
A rácsok között tenyérnyi a rés,
Csak jobb lehet majd a megérkezés.

Ködös vidékre száguld a vonat,
Gyakorta megáll, olykor csak tolat,
Nincsen már több víz, nap tüze éget,
Fogy a levegő, kevesebb élet,

Hallgatnak már az elmormolt imák,
Nem zengnek ősi, szent melódiák,
Minden világos, mit sem kérdenek,
Sötétben izzó, csillogó szemek,

Alagút, s aztán a vonat megáll.
Ajtócsikorgás; ki még él, kiszáll.
Csomag a földre, sorba, emberek!
Jobbra vagy balra, ahogy intenek.

Riadt vénség, kit a zaj megvisel,
Pislog. Ordítják: heraus, komme schnell!
Lerogy. Fejlövés. Szétspriccel a vér.
Neki e kaland ezzel véget ér.