Szögesdrót, betonoszlopokon,
Reccsen, gerjed fenn a megafon,
Tétován áll, reszket az öreg,
Megrándul, ha ráüvöltenek.

Körbepillant: Hol van a család?
Sóhajt, érzi félelem szagát,
Odébb tolják. Nem is él, de holt,
S egyre gyűlik, dagad a csoport.

Fegyver villan, kutya acsarog,
Földre esnek mind a kalapok,
Egymásra lép, rohan a tömeg,
Kapun túl sem érez örömet,

Áll csak bénán, nem lát kiutat,
Szeme asszonyt, gyermeket kutat,
Együtt jöttek, s itt áll egymaga,
Reflektorfény, sötét éjszaka.

Kinn zeneszó; ott még áll a bál,
Egyenruhás lökdös, kiabál,
Sötét felhő mindent betakar,
S csak húzza a vonószenekar.