Gyűl a sötét, meg a népek, pörkölt fő, remek étek
Dal zeng, szép zene száll, rendőr sorfala áll.
Mondd, kicsi, mért esz a méreg? Fába szorulva a féreg,
Prüszköl, nyála csorog, és szeme vérbe’ forog.
Népem, forr ma a vére, hadd legyek én a vezére!
Hallgasd, fel ki kiált? Lám, ez a köz maga volt!
Bámul az ország népe; jobb fele ugrik a hírre,
Űzi a sánta kutyát, és a nyomába biceg.