Vén vagyok. Csábít az álom,
Szülőhely emléke hív,
Ifjúság útjait járom,
Sebesen dobban a szív.

Zöldell a parkban a pázsit,
Virágok illata szít
Emléket. Itt csiga mászik,
S napozik kövön a gyík.

Út mentén akácok állnak,
Árokban csordul a víz
Esőzés után, s az árnyak
Suttogják hűsítve: bízz!

A fáknak lombjából ének,
Madárdal csalogat, zeng,
Levélen rezgenek fények,
Fűszagú nyugalom, csend.

Napsugár szemembe villan,
Könnyeim törlöm csak én;
Mindez csak ábránd, elillan,
Kőerdő nőtt a helyén,

Hiába keresem kincsem,
Sárga szín villamos, gyár,
Panelház, kőerdő. Nincsen
Édenem seholse, már.