Foszlott emlék
Az emlékezet mocskos porzsák,
Csak gyűlnek a tegnapi morzsák
És rakódnak szürke halomba;
Múlt dicsősége, tegnap gondja.
És a beszívott foszlott fércek
Beborítják a szilárd ércet -
Néha a fénye még kivillan,
Tegnapi mámor gyorsan illan.
Megrengette bár a világot,
Mára csak hervadt szóvirágok,
Ünnepünk is a mának tükre:
Üresen kong, fületlen bögre.
És nincs tovább már; most az egyszer
Ünnepelni kell, szól a vekker!
De kit? Döbbenten áll a haza:
Nem volt hőse, csak áldozata.
Mégse vetődhet rá az árnyék!
Lesz lacikonyha, tűzijáték,
Szónoklat, színes élőképek,
Imitált tűz, géppuskafészek,
A gyermekeknek szép ajándék,
Forradalmi videojáték,
Akár ma is hazaviheted,
Tied e szép fantasy-szerep.
Az emlékezet zsákja hasad,
Tartalma mind a népre szakad,
Az csak kapkodja már a fejét,
Mindent ellep a por, a szemét.
Minden sarokból előtoppan
Valaki, hőköl s beleroppan,
S üvöltik - meggyőzőnek tűnnek -
Csakis az enyém ez az ünnep!
S míg acsarogva foguk csattog,
Egyikük a sarokban pattog,
S a másik fején puffan ökle.
Ünnepünk elvész már örökre.
Gyülekeznek a díszvendégek,
Lobog a láng, hideg, nem éget,
Feszélyezett, rideg hangulat.
Hímezzük zászlónkon a lyukat.
|
|