Hazudtunk reggel és hazudtunk este,
Hazudtunk mindig a helyünk keresve,
Néha nem hazudni jobb volna tán;
Szabadnak lenni, mint majom a fán.

Ám visz a lendület, s most már örökre
Csak körbe táncolunk, bilincsbe kötve,
Nem tudni miről, de ékes a szó;
Közel az ünnep és dalolni jó.

Minden nap friss szelet fúvunk harasztba,
Süvöltjük, kiáltjuk, mit súg a gazda,
Központi Bizottság helyett ma más;
Ugyanúgy hazug az elhallgatás.