Alábukott végül pályáján a nap,
S a horizont szélén nézi konokul
Amint körben minden vörösbe borul.
Tegnap még hitte, örökre fenn marad.

Az idő múlik, s őt eszi a méreg;
Elpusztul világa, homloka sötét,
Már mások uralják remélt örökét,
Vastagodik a szívén száradt kéreg.

Ráolvasás csak a régi diadal,
A hit már kevés, torkán akad a dal,
A rúd még mered, ám lobogónk konyul,

Míg fentről a véget előre látva
Fényes vezérünk lemondón lép hátra,
Tudja, neki most végleg bealkonyul.