Fentről hulló cseppek, monotonon;

Rejtett ritmus forszát kitanulom.

Jobbra, balra, forgás – de te tudod,

Helyben járom, s mégis tovafutok.

Csábos csípőd ring ott, dobog a szív,

Izzón táncos ritmus porondra hív,

Látom, párom vár a tükör előtt,

S vígan lejtünk együtt ma pas-de-deux-t.

Hétmérföldes csizmám leporolom,

Tánclépésben, fürgén visz az uton,

Koppan sarkam, spiccen perdülök én;

Zúgó élet mozgat, ez a zeném.

S majd, hogy érzem, végem ide közel,

Végül legszebb nótám fütyülöm el.

Mondják, falsul szól bár hovatovább,

Mégis újabb táncra repül a láb.