Nem tudom, hogy ez mit jelentsen,
Hogy annyira bús vagyok;
Egy mese jár egyre fejemben,
Mely békén sosem hagyott.

Sötétedik, s hideg van.
A Rajna zúg le ott,
És lám, a lemenő napban
A hegycsúcs felragyog.

A legszebb szűzleány ül
A csúcson odaát.
Ékszere aranyfényt szül,
Fésüli aranyhaját.

Aranyfésű siklik a hajban,
Közben zengi dalát,
És egy csodálatos dallam
Csendül hegyen völgyön át.

A hajóst kis csónakában
Vad fájdalom tölti el;
Nem lát zátonyt az árban,
Csak fel, a magasba figyel.

Hullám jő, d hajós hajójával
Végül víz alatt marad;
És mindezt, bűvös dalával
Lorelei tette csak.