Bármit gondolok, te jutsz az eszembe,
Minden piacon te jössz velem szembe,
Szivárványhal-tánc zajlik benn, én láttam,
Boltos koponyám akváriumában.

Mikor ribizli bokraimat nézem,
Ajkad látom, forr, szikrázik a vérem,
Fecske csivitje nevetésed hangja,
Érzem illatod, ha zizzen a szalma,

Fenyőtű párnán ölelnélek legott.
Hasztalan harc; én itt vagyok, te meg ott,
Hajam s fogam hull, farkasodú tanyám,
Beléd ájulok, s fellocsol jó anyám.

Régi csókodtól ma is ég a fülem,
És csak sorvadok vénül, majdnem szűzen.
Így lett életem lényed martaléka.
Rebben sóhajom néked, érted, Réka.