Utópia

Magad vagy. Egykor voltak százezerszám,
Sarló s kalapács, kiknek nem csak szerszám.
Lángoló hitben nem láttad előre;
Nemes óborod csak megbuggyant lőre.


Feloszlott osztály már csak bárgyú tömeg,
Pénz templomában hozomra költöget,
Vásárolgatna, mert hiányzik a hit
Belőlük. Téged tán még ma is hevít.


Tömegek ajkán elnémul az ének,
Régi próféták új istent dicsérnek,
Hordószónokok és ravasz ripacsok.
Győztes lobogó? Rongy piros pipacsok.


Hiába lesed az eget, a napot,
Fent már csak nem is hunyorog csillagod,
Ellopta azt is vén, kopasz keselyű,
Csak csömör maradt; jöjj gyomorkeserű.





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=14992