Álomképek 4.

Álmodtam egy kicsiny, fura emberkét,
Gólyalábon járt, rőfnyiket lépett,
Fehér inget viselt, s ruhát, szépet,
Ám éreztem durva és mocskos lelkét.

Szánalmas, haszontalan mindenképp,
De nézve őt, csak övé minden érdem;
Bátran szólt ő hosszában-széltében,
Sőt, tett is, látták durcás, nyakas tettét.

”És tudod, ki ő? Jöjj ide és lásd!”
Szólt álom-isten, s mutatott egy más
Képsort, tükörkeretben, nem néz rá sem;

Oltár előtt állt ott kis emberem
Szerelmemmel, s együtt mondták: „Igen!”
S ezer angyal zengte nevetve: Ámen!”