Mindent tud a versről, mit tudni lehet,

Műveli, tanítja; ez már döbbenet!

Utolérhetetlen, elkaphatatlan,

Naponta támad fel száz új alakban.

Amikor egy műtől szíve megdobban,

Há-esz-ben írja át, csak sokkal jobban;

Ihletforrásának bármi megfelel.

Könnyű kézzel emel ki, át, fel, meg, el.

Sárból épít várat, s ragyog, mint arany,

Szálfa fogpiszkáló, mert faragva van,

Tökéletességben lobog nagy hite,

Bűvészkedik ádáz módon: Katt ide!

Felbukkan, élre áll, frissül, nem egyszer;

Akárki láthatja: igazi mester.

Bíztat, nógat, serkent, int, míg bereked:

Költő, alkoss te is remekműveket!