Álomképek 6.

Édes álom, csendes éjen
Bűverővel megidéztem,
Varázserővel, kedvesem,
Kis szobácskámban ott terem.

A bájos arc, csak néztem őt!
Lágy mosolya megkötözött,
Mosolygott, szívem ég fájón,
Heves, merész szó kelt számon:

”Vedd csak, vegyed el mindenem,
Lemondok akár, kedvesem,
Rólad, csak szeretőd legyek,
Kakasszóig veled leszek.”

Olyan különösen nézett,
Szerelemben, kínban égett,
Szép lányka szólt: azt üzenem,
Üdvösséged, oh, add nekem!

”Életem, édes új vérem,
Örömmel, vígan ígérem
Érted, angyalhoz hasonló -
A mennyország sem oly vonzó.”

Előtörtek a gyors szavak,
Mint szép virág, kibomlanak,
S a szép lány egyre szól velem:
Üdvösséged, oh, add nekem!

Fülemben zúgnak e szavak,
És tűztengerbe fojtanak,
Nem ment lelkem legmélye sem,
Nehezen, alig lélekzem! –

Itt voltak fehér angyalok,
Rajtuk arany dicsfény ragyog;
Ám most vadul előpereg
Csúf, fekete manó-sereg.

Harcolnak az angyalokkal,
Elűzik őket, jó okkal.
És végül a sötét sereg
Is ködfátyolba rejtezett.

Ám én a légben lebegtem,
Karjaimban szép kedvesem,
Simul hozzám, mint őzike,
Ám keserű könnyben szeme!

Kedvesem sír; tudom okát,
Némán csókolom szép ajkát. -
”Bús szerelmem, a könnypatak
Szerelmi tűzben elapad!”

”Szerelmi tűzben elapad.” -
Vérem hirtelen jégbe fagy;
Zajongva reng a föld, az ég,
S támad tátongó szakadék.

Sötét üregből itt terem
Sötét had; - sápad kedvesem,
Karomból siklik, elrepül;
Magam maradok, egyedül.

Menten csodás körtáncba kezd
A sötét sereg, nem ereszt,
Előront, megfognak hamar,
Sivítva zeng a gúnykacaj.

És egyre szűkebb lesz a kör,
És zúg a rémsereg, gyötör:
Üdvöd elszórtad, itt maradj,
Most már örökkön mienk vagy!