Leszáll az alkony, árnyak intenek,
Nyugodni tér a seregély sereg,
Az érett fürtből nem csípnek ma már,
Csend ült rá, mégsem üres a határ.

Kanyargós út fut a szőlőhegyen,
Egy sötét furgon csendben ott terem,
Meg is áll, éppen egy présház előtt;
Tárul az ajtó. Zárva volt előbb.

A gazda nincs itt,Hát akkor szüret!
Törött dongákból raknak nagy tüzet,
Letelepednek, majd órákon át
Parázzsal sütnek nyárson szalonnát.

Vígan boroznak,öt száj öblöget;
Az új termésnek csináljunk helyet!
Ízlik az ingyen, isznak emberül,
Ürül a pince, minden kikerül.