Dalok 2.

Csak egyre űz és nem tanul!
Még néhány óra csak és megláthatom őt,
Szép szüzek között a legszebbik ifjú nőt; -
Te hű szívem, ne verj oly vadul!

Ám az idő, sajnos, lusta népség!
Kényelmes lassan vánszorog,
Mászik, ásítva elcsorog; -
Frissebben, jön a szépség!

Türelmetlenségem tombol vadul!
De tán az órák sosem szerettek; -
Szörnyű bűnszövetségben lehetnek,
Sok szerelmest gúnyolnak álnokul.