Nyitva az ablak. Csapja a szél be.

Asztalon fekszik búcsúlevélke:

Már csak egy ugrás, ezzel bevégzem,

Inkább, mint lassan pusztuljak éhen.

Csak ennyi, s nem volt eszébe’ az még,
Mindezt felveszi a szembeszomszéd,
S a tévé előtt híradót lesve
A fél ország őt nézi majd este.

Három szaltó volt, majd nyújtózkodott,
Mígnem elérte a betonlapot.
Maradjunk azért igazsághűek;
Nem látták gyengébb idegzetűek.