Nézd, jön az iszap, sodor, egyre árad,
Gumicsizmádban felzabálja lábad.
De azt nem vonhatod kétségbe te sem,
Itt egymást követi a sok győzelem.
Szüntelenül, egyre vívjuk a harcot,
Csak erősítenek kósza kudarcok,
Csak hazaáruló vethet ránk követ,
Fényes diadal: Európa követ!
És hangzik fennen, kórusban a szózat,
Mely megborzongatja egész valómat.
Emeld fel fejed, lásd, arcom mint ragyog,
Lépj nyomomba, kövess, megmentőd vagyok!
Eddig a pusztában kószáltál vakon,
S csak most veszed észre, másé a vagyon.
Veled semmi bajunk, miért is félnél;
Csak rosszkor születtél, tán nem is éltél.
Csak győzelmünkkel kezdődik az élet,
Igazolja ezt méltányos ítélet:
Bűnösök sorának nincs vége-hossza,
Győztes kétharmadom már megszavazta.
És már cselekszik, lecsap, mint a végzet;
A jogfolytonosság rég megszakadt, végleg,
És még köztünk vannak, rajtuk csúnya folt!
Satíroz, radíroz mindent, ami volt.
A törvénygyárban készült gránit alap,
S egymás sarkába lép a sok sarkalat,
Mint kés a vajban haladunk: szép álom,
Épül az ország, ahogyan diktálom.
Ezért csak köszönet s hála járna ám!
Megyünk mind előre, vár a Kánaán.
Csakis ehhez értek, csak ez érdekel,
Légy erős, magyar, itt néked halni kell.
