Kéz a kézben ballagunk egyre,
Együtt lépve, fel, fel a hegyre,
Türelmetlen vágy, ami hajt.
Utunk közben száz csoda látvány;
Ível távol tiszta szivárvány,
Átmegyünk alatta mi majd.

Értelmét elnyerte az élet;
Kellett, megtaláljalak téged,
Mert különben nincs, aki véd.
Tágas fennsík, messziről kopár,
Ám encián s havasi gyopár
Pompázik, lásd, csokra tiéd.

Tápászkodunk, újra meg újra,
Együtt érünk csak fel a csúcsra,
Bárki, bárhol, bármit is beszél,
Lépjünk feljebb, és soha hátrább,
Tudjuk egymás szívdobogását,
És csak hajunk borzolja a szél.

Napba nézünk, míg múlnak napok.
Megbillentem csak a kalapot
A néma jégsapkás hegynek.
Kikiabálom fenn a világnak;
Nincs oly bűbáj, nincs oly varázslat,
Mely szétszakítja az Egyet.