Mit mondhatna el akárhány verssor?
Magányos útra indultam egykor,
Kíváncsin léptem a nagyvilágba,
Szembejött csodás szépségű lányka,
Szívem fellángolt, vágyam is de nagy,
Mosolyod bűvölt: mindenem te vagy.

Már bizonyosság, nincs itt több talány;
Sodor az érzés, és nem csak a lány,
Nagy utazások, s maradt több hasznom,
Édesanya és szerelmes asszony,
Én örök társam, hiszed-e, vagy se:
Csak érted élek, mindenem vagy te!

Veled az élet már nem csak álom.
Neked köszönöm, hogy van családom,
S boldogan élhetek ezen a földön,
Lelkemnek testem immár nem börtön,
S ha minden veszne, de láthat szemem,
Nem hiányzik más: megvan mindenem!