Heinrich Heine: Dalok könyve
Románcok 12
AZ ABLAKNÉZŐ
A sápadt Henrik jár föl-le,
Szép Hedvig nézi, de fél.
Csendben szól: Isten, óvj tőle,
Az lenn, mint kísértet, fehér!
Az lenn emeli tekintetét
Vágyón, Hedvig ablakáig ér.
Szép Hedvig érzi szerelem hevét,
S ő is, mint kísértet, fehér!
Szép Hedvig szerelmes, bánatos,
Folyvást les ablaknál állván,
S Henrik karjai közt hamarost,
Éjjel, kísértetek óráján.
|
|