Heinrich Heine: Dalok könyve
Románcok 14
Vitorlabontás
Az árbocnak dőlve álltam,
S lestem, a hullám hol van.
Isten veled, én szép hazám!
Hajóm vitorláz gyorsan.
Kedvesem házánál jártam,
Az ablaktábla csillog;
Csaknem kinéztem szemeim,
Ám senki sem kacsintott.
Könnyek, hagyjátok el szemem,
Ne lássak oly sötéten,
Beteg szívem, meg ne szakadj,
Fájdalmam túl nagy, érzem.
|
|