Urológia
Magasba szökik a fájdalom,
Megül a sarokban, a mennyezet alatt;
Ugrásra kész, s így láthatom
Fürkészve szemben a csupasz, fehér falat.
Fekszem középen, kifeszítve,
Testemből, nézd,tíz cső indul ki, szerteszét,
Zsákba bújnak, titokban szinte,
És mindegyikben fürgén áramló folyadék.
Figyelik egyre, megkövülten,
És feljegyzik szigorú számadás szerint
Mit fogad be testem a bűnben,
És mi az, mi belőle távozik megint,
S a leltár mutatta egyenleg
Jelzi végül minden kétséget kizárón,
Mi változik bennem, mellesleg
Miből lesz bennem több és jobb, ha kivárom,
S így analizálva látszik ám:
Hibátlan működik, ketyeg minden szervem,
S ha összehangolódnak, tán
A szervezet győzni fog minden keserven.
S naponta tűnik el egy-egy cső,
Míg a kötözőbe gördül velem ágyam,
Kínom enyészik, kedvem kinő,
És már dudorászom halkan, vígan, lágyan.
Mert kivágtak belőlem mindent,
Ami beteg, vagy felesleges volt, mint a huzat;
Életemért áldom az Istent,
S dicsérem az operatőrt, a tanár urat.
|
|