Egykor és most
Csend van már, a háborúnak vége,
Új élettel köszönt ránk a béke,
A megnyugváshoz égi adomány.
Az atya duzzog: ez csak egy leány!
Leány, bizony, de pompás rózsaszál,
Tündököl, ragyog, amint írva áll,
Szénszínű szeme messzire ragyog,
Arcán gödröcskék, mikor mosolyog,
Göndör hajában lebegnek masnik;
Igazi angyal, amikor alszik,
Ölelő karjain színes virág nő,
Benne szunnyad majdani királynő.
Hebron rózsája pompásan virul,
S az eljövendő előre pirul,
Kit örök szerelemre csábít ott,
Amint Betsabé egykor Dávidot.
|
|