Heinrich Heine: Dalok könyve
Románcok 19.
ÜDVÖZLÉGY
(Emlékkönyvlap)
Csak egy nagy országút a mi világunk!
S mi, emberek, útonjárók;
Rohanunk gyalog és lovon vadászunk,
Mint küldöncök, vagy futárok.
Körbekocsikázunk, köszönünk intve
Zsebkendőnkkel, ragyog a díszhintó;
Úgy vágynánk ölelni, csókot hintve,
Ám továbbszáguld velünk a ló.
Alig futottunk össze most egy állomáson,
Hőn szeretett Sándor herceg,
Postakocsink már indul is, látom,
S elválunk, múltak a percek.
|
|