Heinrich Heine: Dalok könyve
Románcok 20.
Őszintén
Ha jön a tavasz, a nap felragyog,
Virág rügyezik, bimbók feslenek;
Ha a hold felível, fénye remeg,
Háttérbe úsznak a csillagok;
Ha az énekes szép szembe tekint,
Lélekmélyről hullámzik dala megint –
Ám dalok, csillagok s a sok virág,
És szemek, és holdfény s a napvilág,
Minél inkább tetszenek,
Másnak csak mást jelentenek.
|
|