Heinrich Heine: Dalok könyve
Anyámnak, B. Heine-nek, szül. v. Gelbern
I.
Megszoktam, hogy magasan hordjam fejem,
Lelkem is merev és rágós egy kicsit:
Ha maga a király szólítana itt,
Akkor sem sütném le a tekintetem.
Mégis, kedves anyám, kijelenthetem,
Bármilyen hatalmas büszkeség hevít,
Közelséged, mely édes, áldott, meghitt,
Gyakran lehangolt csüggedést hoz nekem.
A te lelked az, mely szorongat titkon,
Magasztos lelked mindent áthat itthon,
S bátran mennyei magasságba villan?
Az emlék gyötör, hogy megtörtént a tett,
Mely oly gyakran búsította szíved?
A szép szívet, mely engem nagyon szeret.
|
|