Űrséta
Csend. Süket csend. Hermetikusan zárt ruhák.
Vattába burkolt lebegés.
Az üresség színe kékes, narancs, bíbor,
Nyúlik, siklik a remegés.
Az űrhajó zuhan-e a vak téren át,
Kábelen húzva az embert,
Vagy a végtelen esett ki sarkaiból,
Mit e nem várt vendég felvert?
A jármű neve élet, viszi utasát –
Körötte száz árny, halovány –
A füle zúg, halántékában a vér dobol,
Hideg verejték homlokán.
Produkciójára szájat senki sem tát;
Mindnek elég saját baja.
Rakétája némán robog – az ős szigor –
Ő az egyetlen utasa,
És néha nyugtalanul kérdezi magát:
Ki mondja meg, mi lesz velem,
Ha elszakad a két vékony köldökzsinór;
A barátság, s a szerelem.
|
|