Fut a kerék
Új ajándékot hoz vezérünk, s a haza;
Engem is elfog a bűnös nosztalgia.
Vígan járt a gőzös, csak szórta a szikrát,
Ilyen szépet ma már az ember ritkán lát,
De készül új vasút! Ne kérdezd, hogy minek;
Raktárban halomban állnak már a sínek,
És az építéshez is szabad a pálya:
Miénk az állomás, a befutót várja!
Nem hiába tűnt el a térről sok ősfa:
Fanyűvő, ki nyűtte, egy igazi hős ma.
Talpfa lesz belőlük majd a sínek alatt,
Nem sok idő kell már, a szerelvény halad.
Ha körültekintek, szorgoskodást látok;
Prímán krampácsolnak vidám közmunkások,
A családi cég majd szállítja a követ,
S jön a sok turista, új csillagot követ.
Csábító példánkat átveszi a külföld,
S vonatra száll az mind, akiket megbűvölt.
Csüggünk rajt’, mint ifjú makkok öreg tölgyön,
Vígan zakatolunk együtt, hegyen-völgyön.
Kiváló úticél: Arborétum, szálló,
Fúvószenekar szól, lobog a sok zászló,
S mindehhez potomság, mit zsebedből kivesz;
Az új stadion is világbajnoki lesz.
Gyorsan fut a kerék, szalad a kis vonat,
Sebesebben száguld, mint bűnös gondolat,
Lám, a teli lapra is fér még pár rovás.
Sípol a kalauz, s kiált: Végállomás!
|
|