Heinrich Heine: Dalok könyve
Łírai közjáték 5.
Az arcod oly kedves és szép,
Álmomban láttam ifjan, rég,
Oly gyengéd, angyallal felér,
Ám oly sápadt, fájón fehér.
Csak ajkaid vörös foltja;
Fehéríti halál csókja.
Kihuny majd a mennyei fény,
Mely megtörik szemed szinén.
|
|