Heinrich Heine: Dalok könyve
Lírai közjáték 8.
Mozdulatlanul állnak
A csillagok ott fenn
Sok ezer éve, s nézik
Maguk szerelmesen.
És oly nyelven beszélnek,
Mely gazdag és oly szép,
Ám egyetlenegy nyelvész sem
Érti meg ezt semmiképp.
Én viszont jól megtanultam,
S nem felejtem el soha;
Nyelvtanul szolgált nékem
Szerelmem arca, e csoda.
|
|