Heinrich Heine: Dalok könyve
Lírai közjáték 9.
A dalnak lenge szárnyán
Kedvesem, elviszlek én,
És távol, a Gangesz partján,
A világ legszebb helyén,
Egy vörösen virágzó kertben
Jár csöndes holdsugár,
Sok lótuszvirág megrebben
És szép húgára vár.
Sok enyelgő szép ibolyka
Csak fel, a csillagokra néz,
Sok titkon suttogó rózsa
Illata mesékkel igéz.
Felszökkennek, állnak jámbor
Gazellák, nézni is jó,
És egyre zúg ott távol
A hullámzó szent folyó.
Ott fogunk gyepre heverni
A pálmafák alatt,
Nyugalmunk nem bántja semmi
S látunk boldog álmokat.
|
|