Heinrich Heine: Dalok könyve
Lírai közjáték 17.
Szépségfény vonja be szerelmem,
Mint hullámhab-szülöttet,
Menyasszony lett, s egy idegen
Választottja, csúf ötlet.
Szív, én szívem, te sokat tűrő,
Ne ítélj el árulást;
Viseld el, mit tett e balga nő,
Ki szép, ám meg ne bocsásd.
|
|