Heinrich Heine: Dalok könyve
Lírai közjáték 19.
Igen, nyomorult vagy, s nem haragszom –
Szerelmem, mi két nyomorult vagyunk!
Két megtört beteg szív, halál parton,
Szerelmem, mi két nyomorult vagyunk.
Látom a gúnyt, mely szád körül repked,
S dacosan szikrázó szemed szintén,
S büszkeséged, mely dagasztja kebled,
És mégis nyomorult vagy, épp’, mint én.
Láthatatlan kín, ráng szájszegleted,
Titkolt könnytől szemed fénye kihunyt,
A büszke kebel rejt titkos sebet –
Szerelmem, mi két nyomorult vagyunk.
|
|