Már teljesen el is feledted,
Hogy oly soká enyém volt szíved,
Szíved oly édes, hamis, kicsiny, komoly,
Nála édesebb, hamisabb nincs sehol.
Úgy elfeledtél szerelmet s bánatot,
Mely szívemen, mint prés, kínzón szorított,
Szerelem, fájdalom volt-e nagyobb?
Nem tudom, mindkettő helyben hagyott!
