Bennünk erős érzések dúltak,
Ám ezt remek viselkedéssel fedtük,
És „papás-mamás”-t játszva múltak
Napjaink, szidás, verés nélkül tettük.
Sokszor ujjongtunk s tréfálkoztunk együtt,
Egymást gyengéden csókoltuk, becéztük,
És végül, pusztán gyerekes szeszélyből
”Bújócska” erdőn-mezőn, s váltunk köddé,
S oly jól elbújtunk, kezdenénk elölről,
Ám nem leltük egymást soha többé.
