Heinrich Heine: Dalok könyve
Lírai közjáték 28.
Oly sokáig volt fösvény a Föld,
Ám jött a május és bőkezű lett,
S csak nevet, ujjong, örvend a zöld,
De én nem tudok, nevetnem nem lehet.
Virágok nyílnak, harangszó, beh szép,
Sok madár beszél, mint a mesében;
Nekem azonban nem tetszik e beszéd,
Mindezt nyomorúságnak érzem.
Az embertömeg semmibe vesz,
Még barát is, kivel egyezem; -
Mert asszonynak címeznek, mindig ez lesz,
Drága, hamvas lányka, édes kedvesem.
|
|