A világ oly szép és oly kék a mennybolt,
S szálló szellő ily lanyha, langyos még nem volt,
S viruló mezőn a sok virág nem holt,
Hajnal harmatban csillogó fényfolt,
S amerre járok, vidám nevetés szólt, -
S én mégis feküdnék a sírba,
Ott halott kedvesemhez símulva.
