Heinrich Heine: Dalok könyve
Lírai közjáték 34.
(A fej beszél)
Oh, bár lehetnék a zsámoly,
Mely kedvesem lábtámasza!
Bárhogy tiporna is, távol
Állna tőlem panasz szava.
(A szív beszél)
Oh, bár lehetnék a párna,
Hímzőtűit szúrja bele!
Akármennyit is szurkálna,
Lényem annak örvendene.
(A lélek beszél)
Oh, bár lennék papírdarab,
Melyet legyezőként használ!
Fülébe súghatnám, mit kap,
Mi bennem él, s többet annál.
|
|