Heinrich Heine: Dalok könyve
Lírai közjáték 43.
Régi mesékből nyúló
Fehér keze csápol,
Ének zeng s zene zúg, óh,
Egy bűvös országról:
Hol sok nagy virág nyílik
Arany alkonyfényben,
És jámbor mód néz, bízik
Menyasszonyként, szépen; -
Hol minden fa szólni tud
És kórusban dalol,
És víg tánczeneként fut
A forrás kő alól; -
És szerelmes szó hangzik,
Nem hallottad soha,
Édes látomás vakít,
S csábít téged oda!
Oh, bár odamehetnék,
Szívem felvidulna,
A régi kín csak emlék,
Szabad, s boldog volna.
Oh! Az örömök földje
Gyakori álomkép.
Új nap kel, oszlik ködje,
S pukkan a buborék.
|
|