Heinrich Heine: Dalok könyve
Lírai közjáték 46.
Szerelmem messze fénylik,
Pompázik sötéten,
Bús történet, ha mesélik
Suttogva nyári éjben.
”Sétál egy legény s leány
Egy bűvös kertnek mélyén,
Csábítón csattog csalogány
És szikrázik a holdfény.
A szűz néma, mint festett képmás,
Letérdel a lovag.
S jő vadonból az óriás,
A szűz fut, megriadt.
Lovag vére hull földre esten,
Az óriás lép, s hazatér” –
Ha eltemettek engem,
Mesém majd véget ér.
|
|