Heinrich Heine: Dalok könyve
Lírai közjáték 47.
Sápadt arc, kék színe lett,
Mind úgy kínzott, gyötört,
Az egyik, mert úgy szeretett,
A másik, mert úgy gyűlölt.
Megmérgezték falás kenyerem,
Méreggel teli pohár,
Az egyik szólt, ez szerelem,
S másik gyűlölete vár.
S a lány, ki csaknem megölt,
Kínnak, dühnek, búnak vet oda,
Engem sohasem gyűlölt,
S nem szeretett soha.
|
|