Olyan vagyok, mint a húr,

                                                      sokáig feszíthetsz,

                                                      de egyszer váratlanul

                                                      elpattanok majd,

                                                      akkor elveszítesz.

 

                                                      Olyan vagyok, mint a szél,

                                                      ha fújja hajszálad,

                                                      szoknyádba bújni se fél,

                                                      lesimítanád,

                                                      s megint csak feltámad.

 

                                                      Olyan vagyok, mint az árnyék,

                                                      napestig követlek,

                                                      mindig utánad járnék,

                                                      bárhova mennél,

                                                      mert nagyon szeretlek.

 

                                                      De nem leszek olyan végül,

                                                      mint gitáron egy akkord,

                                                      ami csak zeng,- cél nélkül -

                                                      mert ki lefogta

                                                      az süket és vak volt.