Ahol a kávéföld a végtelenbe beleolvad,

                                         ahol a sok-sok finom gyümölcs és virág terem,

                                         ahol a férfiak csupán a szerelemről dalolnak,

                                         tudom, a legszebb dolog csakis a forró szerelem.

 

                                         Ahol a Dél Keresztje, mint egy ékszer ragyog éjjel,

                                         ahol a fekete bőrű lányok csókja, mint a méz,

                                         ahol az orchideák buja illata száll a széllel,

                                         dobol a vágy a szíveden, érzem én, ha odaérsz.

 

                                                             Lám egy ablak alól,

                                                             ha jön az este,

                                                             így dalol Manuel

                                                             szívrepesve,

                                                             de kávét őröl a leány,

                                                             hiába vár.

                                                             Moliendo café,

                                                             moliendo café,

                                                             moliendo café...