Hótiszta fehérség zord hegyek ormán...

Számomra Petőfit idézi e kép,

és én, ha tehetném, úgy megokolnám,

mért jó belekezdeni versbe eképp.

 

Már nincsen a költőknél üde színfolt,

tán színvakok otthona végleg a föld?

Eltűnt a szavakból mind, ami szép volt,

mondd, hol van a sárga, a kék, meg a zöld?

 

Most szürke valóság jelzi korunkat,

hány hegy tetején ma a hó se fehér,

s töprengek, az érzés egyre szorongat,

hogy túl sok a könny, ugye, túl sok a vér?