Százhatvan éve pontosan, tavasszal,

Húsvét előtt a régi Pest-Budán

a Pilvax kávéházban állt az asztal,

s körötte sok-sok ifjú, fess titán.

 

Közöttük egy nyúlánk alak, a költő,

ki akkor ott egy verset elszavalt,

letelt azóta néhány emberöltő,

de nem feledte senki azt a dalt.

 

Mert zsarnokságban élve, csontsoványan

is fújtuk egyre büszkén, lelkesen,

s ha kell, megesküszünk ma mindahányan:

rabok továbbra sem leszünk, sosem!